Megtanulni, amit már tudunk

Egyetemen voltam tegnap és ma, mert most volt a szupervizor képzés következő alkalma. Sokféle tapasztalásom volt, magammal, a csoporttal, a témával kapcsolatban, de a leghangosabb most az, hogy milyen nehéz megtanulni azt, amit már tudunk.

Aki többféle fejlesztési formában is képződött, tanult, és ezeket gyakorolja is, annak nem ismeretlen az a helyzet, amikor egyikben az adott fogalom ezt jelenti, a másikban pedig valami egészen mást. Nehéz úgy tanulni valamit, hogy szekventálni kell: ebben a közegben, ebben a szakmában ezt jelenti, a másikban pedig azt. Nem csak az adott fogalom jelentését és jelentéstartományát kell megjegyezni, hanem ezek adott esetben megsokszorozódnak. Ma éreztem életemben először azt, hogy a gyakorlatom, az eddigi ismereteim nem csak előnyt jelenthetnek, hanem adott esetben hátrányt is.

Mondok egy példát.

A tanácsadás és munkaformái egészen mást jelentenek üzleti környezetben és mást a szociális szférában. Amire én azt mondom az eddigi gyakorlatom alapján, hogy fejlesztési formák, arra a képzésen azt mondtuk most, hogy a tanácsadás munkaformái. Bonyolítja a dolgot, hogy ezek alatt a formák alatt sem ugyanazt értjük. Például volt egy kialakult elképzelésem a coachingról az eddigi tanulmányaim alapján (de mondhatnám itt az esetmegbeszélést is), és ugyan nem gyökeresen, de itt azért mást értenek alatta.

A tanulás nekem abban van most, hogy a tegnap és ma hallottakat hogyan illesszem be az eddigi ismereteim közé úgy, hogy lehetőség szerint ne robbantsa fel a rendszert.

És megértettem még valamit: annak a tréningrésztvevőnek az érzéseit, hozzáállását, reakcióját, akinek van egy fogalommal kapcsolatban egy elképzelése, és jövök én a tréningen valami egész mással. Azt hiszem, mától jóval türelmesebb leszek ebben (is).

Te mit tanultál meg legutóbb?