Hétszerte szebben
A mesében a megpróbáltatások után hétszerte szebben tér vissza a hős. Hát, én így jártam ezen a konferencián.
2026. október 4-én tartotta a Metamorphoses Meseterápiás Egyesület a VII. konferenciáját, melynek ezúttal a rítusok volt a témája. Testhezálló volt néprajzosként, és az a megtiszteltetés ért, hogy én nyitottam meg az előadásommal a konferenciát. Azt a kérdést tettem fel a résztvevőknek, hogy a rítusok vajon kötöttséget vagy biztonságot jelentenek. Az volt a vállalásom, hogy az előadásban bemutatom az a világképet, gondolkodásmódot, ami létrehozta a rítusokat, és így hátha meg tudjuk válaszolni a feltett kérdést.
Az elmúlt két hónapban erre az előadásra (is) készültem, és a legnehezebb része a munkának az volt, hogy kiválogassam, miről NEM fogok beszélni. Először még azt gondoltam, beszélek majd Eliaderól, Victor Turnerről, egy kicsit van Gennep átmeneti rítusairól, és ha belefér Frazert is megemlítem. 25 percben. Persze...
Eliade szent és profán elméleténél maradtam, és végül ez nagyon jó döntésnek bizonyult, mert minden előadó tudott valahogy kapcsolódni hozzá és a téma ment is tovább a konferencia szüneteiben. Nincs itt tér arra, hogy részletesen leírjam, de készül belőle egy esszé és egy tanulmány is, ott olvasható lesz.
A konferencián különösen tetszett Dyekiss Virág előadása a nganaszánokról, erről nagyon távoli, nagyon kis népcsoportról. Hihetetlen, hogy mennyire együtt élnek a szarvasokkal, mennyire összehangolódtak velük, együtt vándorolnak délről északra és vissza, teljesen összehangoltan. Még abban is összehangolódtak, hogy a nganaszán gyerekek is akkor születnek, amikor a szarvas borjak, így mire indulni kell, mindannyian elég erősek a vándorláshoz.
Nagyon tetszett még Hunya Csilla előadása a csoportozások során végzett rítusokról, hogy ezek hogyan támogatják a csoportot és az egyént.
Két nagyon meghatározó élményem volt. Az egyik az, hogy mindenki milyen mosolygós, nyitott, érdeklődő, vidám. Nagyon jó hangulat volt egész nap, mintha mindenki ősidők óta ismerné a másikat.
A másik élményem az volt, hogy mennyiféleképpen lehet közelíteni a rítusokhoz, milyen sok szempont, terület van, és milyen fontos mindegyikben a közösség.
Hátha lesz egy tanulmánykötet az előadásokból és ott mindenki megismerheti ezeket az előadásokat egy-egy tanulmány formájában. Ha így lesz, mindenképpen hírt adunk róla.
(Emőke)