Az vagyok, aki...
A legújabb kártyacsomagunk nagy sikerrel debütált most vasárnap a Metamorphoses Meseterápiás Egyesület VII. konferenciáján, nagyon sokat érdeklődtek iránta. Amit mondjuk, meg is értek, mert a koncepciója az, hogy a kártyák egyik oldalán annak a mondatnak a lehetséges folytatásai vannak, hogy Az vagyok, aki..., a másik oldalán oedig helyszínek. De nem akármilyen mondatok és nem akármilyen helyszínek.
A mondatok között például ilyenek vannak, hogy Az vagyok, aki...
... szorult helyzetben is helytáll, vág az esze.
... halhatatlanságra vágyik.
... a saját belső kertjét szeretné gondozni.
Mindegyik mondat mögött áll egy mesehős, és egy mese. De nem csak az tudja használni, aki fejből tudja az Aarne-Thompson mesekatalógus minden típusát, mert ezek (ahogy a mesék is), általános élethelyzetekre is igazak. Mi például egy multi marketing osztályának dolgozóival használtuk először a kártya prototípusát, és mindenki tudott választani és kapcsolódni.
A helyszínek szintén mesei helyszínek: kút, sűrű sötét erdő, erdei kunyhó, hegytető stb., és ezek is működnek minden különösebb mesei ismeret nélkül, mert ezek is archetipikus helyszínek.
Többen kérdezték, hogyan lehet használni a kártyákat, így írok pár felhasználási módot.
Nyitó körnél simán válasszon mindenki egy szöveget és azzal kapcsolatban mutatkozzon be. Itt ne várjunk nagy és mély megosztásokat, nem biztos, hogy a csoport ott tart. De egy összeszokott, rendszeresen találkozó csoport minden alkalmát lehet ezzel kezdeni, itt már nagyon szépen megmutatja, ki, miben van éppen.
A helyszínekkel is lehet kezdeni, itt lehet a fókuszkérdés az, hogy hova mennél most szívesen, melyik helyszín vonz és miért, vagy melyik helyszín hasonlít most az életedre. Azt nem kérdezzük, hogy melyik helyszínen látod magad (mesecsoportban sem), mert ez terápiás mélységekbe vihet, ahová nem szeretnénk menni (kivéve, ha valaki kifejezetten terápiában használja, és megvan a szükséges képzettsége is hozzá).
Szándékunk szerint az egy kártyán lévő szöveg és a hátán lévő helyszín között nincs kapcsolat, de a használat azt mutatja, hogy az emberek találnak benne összekötést, így akár azzal is lehet dolgozni, hogy elindulunk az egyiktől és eljutunk a másikig. Például miben segíti az adott helyszín azt, aki olyan hős, aki a szövegben szerepel.
A lényeg talán nem is a kártyákon van, hanem a kapcsolódáson, a beszélgetés elindításán. És ebben az esetben mindegy is, hogy először kognitív módon kerülünk kapcsolatba (szöveg), vagy az asszociációkkal indulunk (kép).