A kártyák használata teljesítményértékelés során
A teljesítményértékelésről sokaknak egy számonkérésszerű, kihallgatás jellegű beszélgetés, vagy számok, eredmények vég nélküli monitoringja jut eszébe. Szerencsésnek mondhatja magát az, akinek a munkahelyén úgy tekintenek rá a HR részeként, mint valódi fejlesztési lehetőségre, mint a visszajelzés egyik formájára.
Az idén először volt szerencsém egy cégnél a HR oldaláról támogatni a vezetőket abban, hogy ez a folyamat gördülékenyen és hasznosan valósuljon meg. A cég egyébként is innovatív módon tekint a teljesítményértékelés folyamatára: nem kimutatásokkal és számokkal készülnek a beszélgetésekre, hanem áttekintik az előző év kiemelkedő eseményeit, a sikereket, a meghatározó pontokat. A folyamat része egy belső fejlesztésű kérdőív kitöltése, mely a horizontális kompetenciákat méri, ezt mind a munkatárs kitölti (saját magára), mind a vezető (a munkatársat értékelve). A vállalati kultúrának (is) köszönhetően nyitottak voltak arra, hogy bevigyük a teljesítményértékelésbe a coaching szemléletet, az erőforrás-keresést és a visszajelzős kártyákat is.
Az indulás előtt voltak kétségeim, mert azt gondolom, hogy hasznos és előrevivő (megerősítő) visszajelzést igazán közvetlenül az esemény, a cselekvés után érdemes adni. Így tud konkrét, megismételhető és őszinte lenni – az én értelmezésemben ezektől lesz hiteles is. A teljesítményértékelésen egy egész évet tekintünk át, mit lehet ebből kiemelni, hogy hasznos legyen? Mi lehet az a konkrétum, ami ebben a helyzetben eszébe jut a résztvevőknek, amit gyorsan meg is tudnak fogalmazni, ami hiteles tud lenni? A dilemmákon átlépve, a kísérletezés jegyében úgy döntöttem, tegyünk egy próbát.
A kártyákat a beszélgetés legvégén vettem elő, és megkértem mind a munkatársat, mind a vezetőt, hogy válasszanak ki egyet-egyet, és a megkezdett mondatot fejezzék be a másikra vonatkoztatva. Hagytam pár percet a választásra és párat a megírásra is. Kifejezetten kértem, hogy figyeljenek arra, hogy csak pozitív, megerősítő visszajelzést adjanak. Előtte elmondtam, hogy az a hasznos visszajelzés, ami konkrét cselekvésre, akcióra, eseményre vonatkozik, és ami őszinte. Biztosítottam mindkét felet arról, hogy a leírt szöveget csak a címzett fogja elolvasni, nem kell megmutatni sem nekem, sem másnak, és nem kell reagálni sem rá.
A hatás döbbenetes volt – ismét. Ugyanazt láttam az arcokon, mint a tréningeken: meghatódottságot, büszkeséget, örömöt, csodálkozást, elpirulást. Láttam azt is, hogy olvasás közben mindenki egy kicsit kihúzza magát, elmosolyodik; hallottam, ahogyan azt mondják: „nahát!”
Azóta többször jártam már ennél a cégnél és hatalmas büszkeséggel tölt el, hogy a munkatársak ÉS a vezetők is a monitorjuk mellett, a parafatáblájukon, a mágnes-táblájukon, a gyerekeik képe mellett tartják ezeket a kártyákat, így azt gondolom, elérték a céljukat: folyamatosan erőt adnak, megerősítenek, tudatosítanak meglévő erőforrásokat.
Kár lett volna kihagyni.